- Először is szívből gratulálok a 2 dan fokozathoz! Hogy érezted magad a vizsgán a korábbi fekete öves vizsgádhoz képest?
Köszönöm Peti Senpai. Ennek a dan fokozatnak a megszerzése csak részben az én érdemem. Nagyon sok segítséget kaptam mestereimtől és edzőtársaimtól, mint például Tőled is, aki, ha kellett a pajzsot tartottad! Sok munka volt benne, hogy úgy álljak fel a vizsgára, részemről mindent megtettem. Izgultam, hogy sikerült-e úgy teljesítenem, ahogy elvárom magamtól.
- Mi az, ami motivált a 2. dan megszerzésére?
Azt mondják, hogy az áll fel 2. dan-ra, aki 3. dan-t is szeretne. Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan példaképeim vannak a klubon belül, akikre felnézhetek, ők motiválnak arra akarva/akaratlanul, hogy célokat tűzzek ki. A fizikai erőnlét megszerzése és fenntartása csak a folyamatos edzéssel érhető el, ami a kor előre haladtával egyre megterhelőbb feladat, mivel egy nagyobb kihagyás vagy betegség is komolyan visszaveti a felkészülést. A karate képessé tesz arra, hogy megtanuljuk kontrollálni a testet és a tudatot, miközben fokozatosan fejlődünk. Ez növeli az önbizalmat és az önértékelést, emellett kritikusan állunk a képességek szintjéhez és a fejleszthető területekhez. Ezek azok a határok, amelyeket feszegetünk egy vizsgafelkészülés alkalmával.
- Igen, az látható volt, hogy a küzdelmeidre jól felkészültél. Miben volt más a mostani küzdelem felkészülésed?
A versenyzők nem tudják, hogy mennyire kemény megmérettetés ez azoknak, akik nem versenyzők. Az 1. dan-os vizsgámnál tipikusan a "tudtam, csak nem sejtettem", hogy mennyire nagy próbatétel a vizsgának ez a része. Nem csak állóképességben, hanem mentálisan is készülni kell rá. Fontosnak tartom és tartottam mindig is, hogy ne féljünk küzdeni a dolgokért, ha úgy hozza a sors, hogy a padlóra kerülünk, akkor is fel kell állni és menni előre. A lélek megerősítése a terhelés fokozásával, önmagunk megismerése elengedhetetlen része ennek az útnak.
- Sok mindent elő kellett venni a korábbi anyagokból, de mire helyezted most a hangsúlyt?
Az edzések tudatos összeállítása segített abban, hogy a felkészülés folyamán mindenre elég időt tudjak fordítani. Továbbá az önálló munka is nagyon fontos ezen a szinten, mert itt már a régóta beívódott mozgásokat kell finomítani.
- Nagyon jó látni, hogy a vizsga után is nagy erőbedobással és lelkesedéssel edzel. Ki tudtad pihenni magad?
Annyira bennem volt még a vizsga utáni feltöltött érzés, hogy utána se hagytam ki heteket, csak a mennyiséget csökkentettem. Nem a vizsga miatt jártam korábban sem edzeni, hanem a karate szeretete miatt, ami töretlen.
- Egyre több versenyre jársz. Mennyire szoktál már hozzá a versenyek hangulatához. Mennyire izgulsz versenyek előtt?
Nagyon! Gyerekként kezdtem edzeni, akkoriban nem jártunk versenyezni, biztos voltak, ha nem is ilyen nagy számban, de hozzánk nem jutott el. Amikor több, mint 10 év kihagyás után újra karatézni kezdtem, egy teljesen más világ nyílt meg. Azon a télen indultam is a Mikulás kupán, mert tudni akartam miből maradtam ki. Majd elindultam még pár versenyen, de lett egy komoly sérülés és utána a küzdelem helyett a kata irányába fordultam. A felkészülés útját tartottam és tartom ma is a legfontosabbnak. Nem vagyok se tehetséges, se túl sikeres, mégis úgy gondolom, hogy a többlet energia, amit ilyenkor befektetünk, megtérül.
- Kezdő gyerek csoportot tanítottál hosszú hónapokig. Mik a tapasztalataid, mint oktató?
Nagyon szerettem a kezdő gyerek csoportot, itt 4 évestől a 11 éves korosztályig bezárólag minden féle életkor megtalálható. A diverzifikált életkor és személyiségek nagy erőpróba elé állítottak. Megtanultam felépíteni úgy az edzéseket, hogy legközelebb is szívesen jöjjenek és várják a karate edzéseket. Megtanítottak arra, hogy elengedhetetlen a kommunikáció fontossága, számomra talán ez volt az egyik legnehezebb feladat. A mostani gyerekhez teljesen máshogy kell állni, mint amikor mi kezdtük az edzéseket, változott a környezet, hiszen rengeteg más impulzus éri őket, nem csak a felgyorsult digitális világ, de a sportolás terén is annyi lehetőség van, hogy ha nem tetszik, vagy közelebb is van mozgáslehetőség az iskolájukhoz vagy lakhelyükhöz, akkor gyorsan váltanak. Sajnos jelenlegi munkámmal nem tudom összeegyeztetni, de Heni Senpai kezében úgy gondolom jó helyen vannak. Jelenleg Zoli Sensei kezdő ifjúsági csoportjának edzésein segítek be és szükség esetén helyettesítek.
- Miért tartod fontosnak a karate oktatását a fejlődésedben?
Mindenképpen fontosnak tartom, hogy minél több emberhez jusson el a karate szeretete, a harcművészet életérzése, amikor már nem csak azért jár le valaki, hogy heti 1-2 nap mozogjon, hanem lelkileg is töltekezzen belőle és ezáltal a környezete is érezze miért jó ez. Ha ebben csak egy kis részem is lehet, az már gondolom értéket teremt a világban.
- Vannak már letisztult újabb karatés célok? Esetleg irányok, ha még nem látod tisztán a következő állomást?
Van pár edzőtábor és szeminárium, amit már beterveztem a következő évre, de emellett a bíráskodásban szeretnék még magabiztosabb és tapasztaltabb lenni.
- Köszönöm az interjút és sok erőt és motivációt kívánok a további céljaid eléréséhez!
Fotó: Szutor Csaba
