- Először is szívből gratulálok a 2. dan fokozathoz, amit november 21-én vettél át! Mennyiben más ez a fekete öv, mint az első?
Köszönöm szépen! Még nem sikerült teljesen megfogalmazni, hogy miben más… Egy új övfokozat nem egyik napról a másikra történik, mindig egy folyamat, kezdve a felkészüléssel, az övvizsgán át, míg végül beleérik az ember az új fokozatába. Míg nem érkezett meg az öv, nem is realizáltam, hogy „valami történt”. Most pedig, felkötve az új övet, igyekszem megfelelni annak az elvárásnak, ami a fejemben van egy 2. danos mesterrel kapcsolatban. Az első fekete öv mindenkinél nagyon nagy dolog, én is így voltam vele. A második talán annak a bizonyítása, hogy valójában csak az út elején vagyunk, mindig van mit tanulni és kell is.
- Most már anyaként teljesítettél. Miben volt más ez a vizsga ebből a szempontból?
A felkészülés sokkal nehezebb volt, nem tudtam úgy és annyit edzeni, amennyit szerettem volna. Egészen a vizsgáig kétségeim voltam, hogy valóban fel vagyok-e készülve, mert nem tudtam 100%-osan lemérni, hogy hol is tartok. A felnőtt edzéseket nem tudom látogatni a késői időpont miatt, így a többi edzésen, illetve egyedül kellett megoldani, sok logisztikát és szervezést igényelt. A figyelmem is sokszor megosztott, nem mindig tudtam teljes mértékben az edzésre koncentrálni, mikor Bodony ott szaladgált és 10 percenként odajött, hogy menjek el vele valahova. Egy kisgyerek mellett a pihenés sem úgy történik, ahogy szeretnénk, mindig hozzá kell igazodni. A nagyon fárasztó 3 órás délelőtti technikai rész után sem tudtam annyit pihenni a küzdelmek előtt, amennyit szerettem volna. A vizsgázók közül egyedül nekem kellett délután 20 db váltott ellenfeles küzdelmet teljesíteni, így „fel kellett kötni a gatyát”.
- Szerinted a kisfiad, Bodony mennyit érez abból, amin most átmentél?
Szerintem Ő még nem érti ezt, csak játéknak fogja fel. Szeret edzésen lenni, ott szaladgálni, ütni a pajzsot… Azt látja, hogy apa tartja az edzést, illetve én is, amikor erősítő edzés van, de szerintem neki minden karate ruhás egyforma még. Amikor otthon meglátja az övemet, azt mondja apa! Én pedig mondom neki, hogy nem-nem, ez az enyém, nekem is van ilyen. Csak engem kevesebbet lát benne. Illetve azt érzékelte még, hogy amikor edzés volt, nem mindig tudtam vele úgy foglalkozni, ahogy szerette volna.
- Hogyan tudtál felkészülni a vizsgára?
Sokáig csak az ifjúsági küzdő és a zsákedzésekre jártam, ezen kívül a júniusi utánpótlás Európa-bajnokságig erősítő edzéseket tartottam a versenyzőinknek, amiket én is végig csináltam. Később a haladó gyerek edzésen beálltam kihonozni, katázni, de ott nyilván a csoportnak megfelelő szintű technikák voltak. 2022. szeptemberben indultam egy formagyakorlat versenyen, így legalább az bebizonyosodott, hogy a kihagyásom alatt nem felejtettem el őket, nem kellett újra tanulni. A vizsga előtt a többiekkel többször végig csináltuk a vizsga elején lévő japán systemet, illetve az erősítést, Pálma Sensei néhány formagyakorlat edzésére is el tudtam menni. A technikai részt, illetve az erősítést sokszor egyedül gyakoroltam a korábban kapott javítások alapján, ezért is fontos az edzésfüzet vezetése. Amikor tudtam, elmentem futni, nyaralás alatt is, ezen kívül a pénteki (nyáron szerdai) zsákedzéseket én tartom, itt úgy alakítottam az edzéseket, hogy a küzdelmekre a vizsgázók fel tudjanak készülni. Nagy segítség volt, hogy a klubtáborunkban próbaként végig csináltam a technikai részt, valamint a küzdelmeket is.
- Gondolom párod, Váczi Zoli Sensei, a klub vezetője sokat segített a felkészülésben. Milyen területen segített főleg?
Leginkább a logisztikában segített, hogy tudjak edzeni. Természetesen a vizsga összes elemében segített, a sok edzése mellett még az én technikáimat, formagyakorlataimat is külön megnézte. Volt, hogy a délutáni alvásidőben edzettünk, gyakoroltunk a 20 ellenfeles küzdelemre. A lelki támogatás is sokat számított, mikor elbizonytalanodtam, segített, hogy felszívjam magam újra.
- Kik segítettek még?
Szüleim vigyáztak Bodonyra a vizsga, illetve a klubtáborban lévő próbavizsga alatt, így nem azon járt az eszem, vajon minden rendben van-e vele. A szlovákiai táborban Shihan Dr. Csizmadia Zsolt külön szakított időt arra, hogy megnézze, miben kell még fejlődnöm. A közös klubtáborunkban Shihan Dr. Bogdán Olivér edzései nagyban hozzájárultak a sikeres vizsgámhoz, illetve nyaralásunk alatt egyik répcelaki edzésén is részt vehettem. Rajtuk kívül minden klubtársam segítségemre volt, mikor a következő edzésre érkezve akár csak 10 percig is szórakoztatták kisfiamat, hogy befejezhessem az edzést. Hua Niki pedig mindig bevethető egy kis felületkeményítésre. Köszönöm mindannyiuknak!
- Nem mehetünk el amellett, hogy ismét külön dicséretben részesültél a vizsgán. Szerinted minek tudható be ez a magas szintű teljesítmény?
Nagyon nagy bennem a versenyszellem. Régen minden gyakorlatot versenynek fogtam fel és felbosszantott, ha valaki nem szabályosan, de többet csinált, mint én. Már szerencsére nem veszem ilyen komolyan. Gyerekként volt egy-két olyan edzőm (másik sportágban), akik letörték az önbizalmamat. Azóta mindenben a külső megerősítést keresem. A sporttal mindig úgy voltam, hogy ha csinálom, akkor 100%-osan csináljam. A vizsgával azt szerettem volna elérni, hogy kisfiam születése után ne csak anyukaként, hanem újra karatésként is tekintsenek rám. Illetve magamnak is szerettem volna bizonyítani, hogy van még bennem, tudok még előre lépni.
- Természetesen a család az első. Mik a következő állomások az életedben?
Ez egy nagyon jó kérdés, nincs most konkrét cél. Próbálom követni Bodonyt, folyton rohan valahova. A viccet félretéve, ez nem egy állomás, de szeretném a videó vágást megtanulni, illetve a képszerkesztő tudásomat bővíteni.
- A kötelező pihenés után, mire helyezed a hangsúlyt a karatéban?
Februárban egy sportorvosi probléma miatt nem tudtam indulni a magyar bajnokságon, viszont még mindig foglalkoztat a versenyzés gondolata. Kíváncsi vagyok, mint tudok kihozni magamból, mennyi van még bennem. Ezen kívül most az ifjúsági és idősebb korosztályú válogatott versenyzőinkkel külön edzéseken foglalkozok. Leginkább erősítő edzéseket csinálunk, ebben az irányban szeretnék fejlődni, tanulni, hogy minél jobban segíteni tudjam őket.
- Mi az, amit még meg szeretnél osztani ezzel kapcsolatban a klub tagjaival, az olvasókkal?
Mindenkinek azt javaslom, hogy tűzzön ki célokat maga elé. Így teljesen más lesz az edzések minősége és a fókuszáltság, ezáltal a fejlődés is nagyobb lesz. Én nagyon szeretek edzeni, de magamon is érzem, hogy ha van egy cél magam előtt, akkor még egy lapáttal ráteszek, akkor is, amikor már eléggé elfáradtam. Versenyzőinknek pedig azt üzenem, hogy élvezzék a tatamin töltött időt. Látom, mikor nagyon izgulnak a versenyeken, de bízzanak az elvégzett munkában és élvezzék, hogy ott vannak, hiszen ezt szeretik csinálni. Szeretnek küzdeni, szeretnek formagyakorlatokat bemutatni, érezzék jól magukat közben!
- Köszönöm szépen a beszélgetést, további sikereket es kitartást kívánok neked!
