- Először is gratulálok a sikeres vizsgádhoz! Milyen érzések vannak benned a vizsga után? "Leesett" már, hogy Te fekete öves vagy?
Köszönöm szépen! Kavarognak bennem az érzékesek. Egyszerre vagyok megkönnyebbült és boldog, hogy túl vagyok a több hónapos felkészülésen illetve ezen a megmérettetésen, viszont üresség érzet is van bennem. Így utólag megítélve a küzdelmek hamar lepörögtek a vizsgával együtt. Most egy kis pihenő, de új célokat kell kitűzni, hogy ez az érzés elmúljon. Nem, egyelőre még nem realizálódott bennem, de mire megérkeznek az övek Japánból, addigra biztosan hozzá fogok szokni ahhoz, hogy fekete öves vagyok.
- Azt szoktam ilyenkor kérdezni, hogy mikor és hol kezdtél karatézni, de helyette egy személyes történetet osztok meg. 2014-ben az eső miatt elmaradt egy Válassz Sportot Újbudán rendezvény, helyette csapatépítésként elmentünk falmászásra. Akkor találkoztam veled először, vagyis azóta tudlak beazonosítani, hogy ki vagy. Te voltál a legkisebb, leginkább 3-4 évvel idősebbek voltak. Utána valamelyik edzésen mondta Zoli Sensei, hogy nézzem meg a Bulcsút, milyen ügyes. Narancssárga öves voltál. Te hogy emlékszel erre a kezdeti időszakra?
Eleinte még a Bocskai suliba jártam a kezdő edzésekre. Az első nagy célom az volt, hogy a sor elejére kerülhessek, mert én szerettem volna a köszöntést levezényelni.
- Gyerek korosztálytól juniorig végig versenyeztél, válogatott lettél. Út közben sokan feladják, te mégis kitartottál. Biztos neked is voltak hullámvölgyeid, hogyan lendültél át ezeken az évek során?
Voltak hullámvölgyeim, mint mindenkinek. Sokat segített mind a karatés közösség, akik töretlenül biztattak, mind a családomtól érkező hatalmas támogatás. Nélkülük lényegesen nehezebbek lettek volna ezek az időszakok.
- Melyik volt eddig a legemlékezetesebb versenyed, vagy karatés pillanatod?
Sok fontos és emlékezetes pillanatom volt és nem tudnék egy legfontosabbat kiemelni, de amelyik elsőre eszembe jutott, az az első szlovákiai versenyem. Édesanyám vitt (először és utoljára, azóta apa visz) és két másik karatés sráccal, akik bűvésztrükköket mutattak amíg odaértünk.
- 18 évesen lettél fekete öves (Ez a minimum életkor). Ez hatalmas dolog! Gyerekként sokan álmodnak róla, végül kevesen jutnak el idáig. Mikor gondoltál rá, hogy Te már ilyen fiatalon mesterré válhatsz?
Az első edzésemen, amikor megláttam Zoli senseit, már akkor elhatároztam, hogy én is el akarok jutni erre a szintre, de akkor még ez egy nagyon távoli cél volt. Amikor először körvonalazódott bennem, hogy 18 évesen letehetem a fekete öves vizsgát, az 2020-ban volt, miután megszereztem a 2. kyu-t (barna övet). Ekkor kezdtem el számolgatni, hogy mikor válhat valóra az, amiért 2013 óta töretlenül harcolok.
- Hogyan készültél a vizsgára?
A technikai részt illetve az erősítést a csapat többi vizsgázójával kismilliószor megcsináltuk, ezen felül Varga Zoltánnal is volt lehetőségem átvenni a teljes vizsgaanyagot. A küzdelmekre a Te zsákedzéseid, illetve édesapám kettlebell tréningjei segítettek.
- Milyen volt a vizsgát megelőző tábor? Hogy érezted magad Révfülöpön?
A révfülöpi tábor hangulat és mozgás fejlesztés szempontjából is kiváló volt. Sokat tudtam haladni a technikai anyaggal, ami nagyon jól jött ugyanis az Eb felkészülés során a küzdelmi gyakorlatok voltak a hangsúlyosak és június közepéig a Kata és Kihon háttérbe szorult.
- Hogy élted meg a vizsgát? Olyan volt, mint amire számítottál? Mi volt számodra a legnehezebb?
Alapvetően a vizsga felkészülés adott egy olyan stabilitás érzést, amivel bátran tudtam felsorakozni a vizsgázók közé. A révfülöpi táborban részt vettem egy próbavizsgán (júliusi klubtáborunkban), úgyhogy a helyszín is ismerős volt, tudtam, mire kell számítanom, milyenek a terem adottságai. Ami a legnagyobb kihívást jelentette, az az előbb említett terem volt, mert hiába tudtam mennyire kellemetlen lesz a parkettán az izzadtságban dolgozni, nem lehetett rá jól felkészülni. Összességében a vizsga nagyon kimerítő volt, de úgy érzem, hogy ki tudtam hozni magamból a maximumot.
- Mi a következő karatés célod?
A következő célom az az, hogy beleérjek a fekete övbe. Ezzel a mondással maximálisan egyet tudok érteni, amikor látom egy sokdanos mester mozgását, akkor hozzájuk képest kezdőnek érzem magam és mindig realizálom, hogy mennyit kell még fejlődnöm, mekkora út áll előttem.
- Mit mondanál fiatal karatésainknak, akár a fiatal Bulcsúnak, akik már edzenek, esetleg versenyeznek néhány éve, de hullámvölgybe kerültek, nem olyan eredmények jönnek, mint amit szeretnének?
Elmesélném neki azt, hogy nekem sem mindig jöttek/jönnek ki az eredmények és a hullámvölgyes időszakokból is jutott. De mindig megtaláltam a karaténak azokat az aspektusait, amelyek újult erőt adtak, segítettek átlendülni ezeken az időkön. Megpróbálnám meggyőzni, hogy keresse meg azt, ami számára a legjobb a karatén belül és csinálja azt, amihez a legtöbb kedve van anélkül, hogy elhanyagolja a többi részét a sportnak.
- Ebben a tanévben fogsz érettségizni. Merre szeretnél tovább menni?
Ez egy nagyon jó kérdés. Sajnos konkrét elképzelés még nem alakult ki bennem, de mindenképpen célom az egyetemen való továbbtanulás.
- Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Igazából a hétköznapok annyira le tudnak szívni, hogy gyakran az alvás válik a szabadidőm eltöltésének fő motívumává. Ezen felül szeretek a családommal is időt tölteni legyen az társas, közös filmezés vagy beszélgetés.
- Köszönöm szépen a beszélgetést! Alig várjuk, hogy felköthesd az új övedet!
Nagy Nóra Bíborka 2. dan
Fotó: Koncsik Péter
