Ez az a szó, aminek hallatán minden embernek más-más dolog jut eszébe. Nekem régi vágyam volt, hogy hosszabb időt is eltölthessek ott, mint az a 2 nap, amiben egyszer szerencsém volt részesülni. A karate révén is bizonyára közel áll hozzám ennek a titokzatos távol-keleti országnak a mélyebb megismerése. Idén a súlycsoport nélküli világbajnokság apropójából, az SHSZ szervezésében, csoportosan indultunk az első állomás felé Oszakába.
Az első benyomás az udvarias és előzékeny hozzáállás a turistákhoz. Először még furcsa volt a közlekedés megszokása, de pár nap alatt bele lehetett rázódni. A régi hagyományok és a modern elamerikaiasodott kultúra furcsa egyvelege mindenkinek segített megtalálni azt, amit keresett. Nekem főként a feltöltődés, a kultúra és az emberek megismerése és a csodálatos tájak bejárása volt az elsődleges célom. Az emberek nagyrészt nem beszélnek angolul, de szívesen vették elő okos eszközeiket és fordították le, amit kérdeztünk, hogy segíthessenek. Ugyan sokan mentünk együtt, mégis kis csoportokba verődve mentünk amerre kitaláltuk. Oszakában több szentélyt és pagodát követően megnéztük a kastélyt, amely elénk tárta az egykori Japán igazi arcát. Érezhettük az évszázadokkal ezelőtti kultúra és hitvilág apró mozzanatait.
Következő nap Narában a világörökség részeként számon tartott Kasugataisha Shrine mellett, a számos templom és szentély, illetve a megszámlálhatatlan mennyiségű őzike töltötte ki a napot. Másnap Kyotoba látogattunk páran egy Hello Kitty rajzokkal kívül-belül ellátott vonaton, ahol a majmokat látogattunk meg először, ahol háborítatlanul szaladgáltak az emberek között, akiknek az etetés és érintés tiltva volt, de így is remek élményt nyújtottak, majd a bambusz erdőbe vezetett utunk, amely fantasztikus. Az arany templomot is meglátogattunk, majd természetesen a Senbon Torii se maradhatott ki, amely tízezer Torii kapuból álló hosszú séta. Ennek csak egy részét sikerült bejárni az idő rövidsége miatt. Kyoto óriási város, így csak egy kis szeletét tudtuk megismerni, de igyekeztünk minél több mindent felfedezni.
Az ötödik teljes nap, amikor még Oszakából indultunk a Himejiben talalható gyönyörű kastélyt, Miyajima, vagy más néven Icukusima szigetet és a tengerben lévő lélegzetelállító szentélyt, majd a Hiroshimában található emlékmű meglátogatását tartogatta. Ez a nap mind-mind olyan helyet tárt fel előttünk, amely miatt már önmagában megérte elmenni Japánba.
A hatodik napon Shinkanzennel elmentünk Tokióba, amely olyan óriási, hogy szerintem heteket el lehetne tölteni, csak amíg valaki bejárja a sok-sok emlékhelyet, szentélyt és egyéb látványosságokat. Itt már olyan célok is sorra kerültek, amely a Kyokushin elindulásának első Dojo-ját és az alapító Sosai Masutatsu Oyama végső nyughelyének meglátogatását is magában foglalta. Az ezt követő napokban bejártam gyalogosan a várost, rengeteg érdekességet láttam. Igyekeztem képek és kis videók formájában megörökíteni azokat a dolgokat, amik nem csak nekem, de a környezetemben élőknek is érdekes lehet.
Majd következett a világbajnokság. Ez két napos esemény volt, ahol szép formagyakorlatokat, lebilincselő küzdelmeket és érdekes bemutatókat láthattunk. Találkoztam több olyan ismerőssel, akiket külföldi szemináriumokon, edzőtáborban ismerhettem meg. Ez is nagyon jó érzéssel töltött el, hiszen megoszthattuk az élményt. Ez az utazás olyan élmény volt, amely nem csak rengeteg új élményt, de lelki feltöltődést is adott számomra. Akinek úgy hozza a sors és lehetősége adódik, mindenképp ajánlom, hogy menjen el Japánba és ismerje meg azt a csodát, amit ott tapasztaltam.
Kiskó Bernadett 2. dan
