Milyen érzés volt először felkötni?
- Megható és egyben izgalmas is. Az övvizsga óta közel fél év telt el. Minden övszínváltást, dan fokozatot követően sajnáltam levenni és elrakni a korábbi övemet.
Miért sajnáltad?
- Amikor lekötöm a régi övet, hogy felkössem az újat, olyan, mintha egy jóbaráttól vennék végső búcsút. Egy edzőtárstól, aki velem volt jóban-rosszban. Éveken át elsőként raktam be az edzőtáskába és utolsóként vettem ki száradni az edzés után. Lezárul egy korszak, amely egy új kezdete is egyben.
Mesélj egy kicsit a kezdetekről! Mikor, miért kezdtél el karatézni?
- Nagyatádon a Babay-ban sporttagozatos osztályba jártam 5. osztályosként. Mindennap tesióra, délutánonként kézilabdaedzés, olykor meccsek a környező kisvárosi csapatokkal. Elég hamar kiderült számomra: nem ez lesz életem sportja. 2 év után hosszas alkudozások árán megszabadulhattam a kézilabdától, ha sikerül egy másik sportot találnom. Égi jelet láttam a suli bejárati ajtajára ragasztott plakátban: karate edzésre toboroztak tanítványokat.
Akkoriban mennyire voltak mások az edzések, a mostanihoz képest?
- Akkoriban minden nagyon más volt. Évente egyszer volt toborzás, ami olyan 40-50 főt jelentett egy-egy új csoportnál, felnőttek és a gyerekek hetente 3x együtt edzettek. Minden kedden 1,5 óra kihon és erősítés, szerdán 2 óra kata és péntekenként sorverseny, párosfeladat és küzdelem. Néhány hónap elteltével a legtöbben lemorzsolódtak és a túlélőket júniusban összevonták a haladó csoporttal. Akkoriban nem létezett még narancssárga öv, így a fehér övről kékre csak 1,5évvel később vizsgázhattam le. Először küzdelem a citromsárga öves vizsgán volt 10x1,5perc. A küzdelmek során használt technikák pontos kivitelezését a páros gyakorlatokon keresztül egymáson tanultuk meg. Nem voltak pajzsok, pontkesztyűk vagy zsákok. Gyakorlatilag saját mellvédőn és lábszárvédőn kívül nem használtunk semmit. Nem jártunk versenyekre sem. Éveken át bemutatót tartottunk a városi majálison, ahol még lányoknak is „illett” azért legalább 3 darab háztetőcserepet eltörni. Aki tört már ilyet pontosan tudja, hogy esélytelen bedagadt és lehorzsolt kézízület nélkül megúszni a mutatványt.
Senpai Horváth Mihály személyében kiváló edzőhöz volt szerencsém. Neki köszönhetem a stabil kihon alapokat és a formagyakorlatok szeretetét. Életem legmeghatározóbb és egyik legboldogabb időszaka volt. Persze azért némi üröm is vegyült az örömbe. Rendkívüli módon lelombozó volt számomra a márciustól augusztus végéig tartó karate edzésnek hívott futóedzések. Kedden és pénteken rövidebb táv, szerdánként pedig gíben futottunk az országút szélén a szomszéd faluig és vissza, vagy a környék peremén lévő girbe-gurba utcákban. Aki ismer, az tudja, hogy azóta is mély ellenszenvvel viseltetek a futás iránt.
1.kyusan hagytad abba 20 évesen. Mi volt ennek az oka és mi motivált, hogy 15 évvel később újra elkezd?
- Nyáron felbontottam az eljegyzésemet, majd sikerült nappali könyvtár szakra felvételt nyernem a Kaposvári Egyetemre, így 9 év után eltettem a gí-t, akkor még úgy gondoltam, hogy örökre. Az azt követő 15 év alatt a konditeremtől az úszáson át, a teremfocitól a jógáig és pilateszig többféle sportot űztem, mégis hiányérzetet hagytak bennem és idővel céltalanná váltak az edzések.
2012-ben ünnepelte a Nagyatádi Kyokushin Karate SE fennállásának 25 éves évfordulóját, amelyre egykori tanítványként meghívtak. A régi edzőim, edzőtársaim arcát megpillantva tudatosodott bennem, hogy maga a karatés közösség az, amit tudat alatt kerestem. Kovács Balázs sensei ajánlására - 2 hónapnyi gondolkodást követően – csatlakoztam a Váczi Zoltán sensei által vezetett BHMSE Újbudai dojo-hoz.
Most, hogy ezen a nagy megmérettetésen túl vagy, hogyan képzeled karate szempontjából a jövőt?
- Idén 10 éve, hogy átigazoltam a Budai Harcművész SE Újbudai dojojába. Ez idő alatt barna övtől eljutottam a 3.dan fokozatig, karate sportedzői és gyógymasszőri OKJ-s végzettséget szereztem. Az 1.dan megszerzését követően, 2015 októberében, önálló kezdő, újra kezdő felnőtt csoportot indítottam. Novemberben teljesen kezdőként csatlakozott hozzá Éliás Ádám, aki az idei nyári klubtáborban sikeres barna öves vizsgát tett. A covid járvány idején elrendelt karantén időszakot online karate edzésekkel folytattuk az erősen megcsappant csoporttal. Wertheim Hellának, Détári Adriennek és Petró Ivánnak tartozom hálával, hogy keménymagként ragaszkodtak a heti két online, majd az előírások enyhítését követően a Bikás parkban tartott edzésekhez. Ma is nosztalgiával anekdotázunk a kalandos edzésekről és az azt követő rendszeres „csapatépítésről” a helyi bisztróban. Hasonló küldetés számomra a karate esszenciáját képező kihon és kata szeretetét minél több tanítvány számára átadni. Az egyes harcművészeti stílusok mesterei évszázadokon át törekedtek arra, hogy átmentsék a tudást a következő generációk számára. Ha ezeket lehántjuk a kyokushin karatéról, akkor a harcművészetből küzdősport válik. Az elmúlt évek során nemcsak a felnőtt, hanem a gyermek tanítványok esetében is, olyan degeneratív mozgásszervi elváltozásokkal találkoztam (főleg térd, csípő és derék esetében), amelyek elsősorban hibás mozgásminta, nem megfelelő testtartás révén alakultak ki. Ezek enyhítésére, kezelésére kiváló megoldásnak bizonyult a masszázs, a köpöly, a triggerpont oldás és a kinezio tape szalagok alkalmazása. Fontosnak tartom, hogy ha csinálunk valamit, mindig törekedjünk arra, hogy minden nappal egyre jobbak legyünk. Így idővel már az kezdett el foglalkoztatni, hogyan lehet az életminőséget befolyásoló krónikus problémákat megszüntetni. Hosszú órákat töltöttem külföldi szakmai anyagok tanulmányozásával, hogy a tartós derékfájdalom, pattanó ujj vagy kéztőalagút szindróma stb. kezelésénél milyen terápiás módszerek a leghatékonyabbak. A hozzám fordulók pozitív visszajelzései ösztönöztek arra, hogy olyan preventív szemléletű képzést keressek, amely rendszer szinten, holisztikusan kezeli az egész emberi testet. Így jelentkeztem a sportrehabilitációs tréner képzésre, amelynek épp most készülök a decemberi záróvizsgájára. Szerencsésnek érzem magam, hogy a képzés során tanultakat a karate sportág specifikus igényeire átalakítva, lehetőségem van azonnal beépíteni.
Hogy látod, mi a legnehezebb a danvizsgát illetően?
- Szerintem két nagyobb nehézséget kell legyőzni, főleg, ha több év telt el az előző vizsgához képest. Az első: meghozni a döntést. A második pedig, kitartani a célunk mellett. Edzőként, különösen, ha más területen dolgozunk főállásban, nagyon nehéz egyensúlyozni a munka, a tanítványok és a saját edzéseink között. Fizikailag és szellemileg egyaránt megterhelő. Papíron könnyebb kiszorítani az időt a regenerációra, pihenésre is, mint a valóságban.
Milyen buktatói lehetnek egy vizsgafelkészülésnek?
- Tapasztalataim alapján két nagyobb hibába lehet belefutni. A legyakrabban elkövetett a rosszul összeállított edzésterv. Nincs pontos információ a vizsgán. Az egész terv egy területre fókuszál (erőnlét és állóképesség), míg a többit készpénznek veszi a vizsgázó, hogy menni fog. Az edzések és a pihenőidő között nehéz megtalálni az egyensúlyt, így gyakori a rossz formaidőzítés is. A jó edzéstervhez nagy segítséget jelentenek a dankollégiumi tagok által az ország több pontján tartott vizsgafelkészítők, majd azt követően a shihanoktól kapott értékes visszajelzések. Közel ugyanekkora hibának tartom, ha a múltban bevált régi felkészülési tervhez görcsösen ragaszkodunk. Nemcsak a körülményeink, mi magunk is változtunk azóta. Ami 18-20 évesen bevált, az 30 vagy 40 évesen jelentős túlterhelést jelent a szervezetünk számára. Ami kisebb, nagyobb sérülésekkel és frusztrációban ölt testet, és ezzel máris egy ördögi körbe léptünk.
Végezetül egy utolsó kérdés: mi az, ami segített a céljaid elérésében?
- A karate nem egyéni sport. A klubvezető és edzők biztosította szakmai háttér, valamint edzőtársak nélkül, hosszútávon, nem lehet minőségi eredményt elérni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy Váczi Zoli sensei Újbudai dojo-ban folytathattam a karatés pályafutásomat. Sensei az elmúlt 10 év során szakmailag stabil hátteret és számos lehetőséget biztosított a szakmai fejlődésemhez. Noszogatott és biztatott a vizsgázásra, kata versenyzésre vagy önálló csoport(ok) indítására. Hatalmas köszönet illeti meg Koncsik Péter és Kiskó Bernadett senpai-okat a helyettesítésért a kezdő felnőtt csoportom edzésein. A felkészülésem másik pillérét a naplóvezetés (határidőnaplót, edzésnaplót) biztosította. Főállásban logisztikusként dolgozom, ami nagyfokú precizitást igényel. Ezzel szemben a mindennapokban – talán ezek kompenzálásaként – szörnyen szétszórt vagyok. A következetes naplóvezetés előnye, hogy bármikor visszanézhetőek, ellenőrizhetőek az eredmények, segíti az tisztánlátást a „káoszban” és segít a motiváció fent tartásában. Ezt támasztja alá Shigeru Uemura sensei-től hallott közmondás is: „A reggel az oka az estének.”
Köszönöm szépen a beszélgetést, még egyszer gratulálok a sikeres vizsgádhoz!
Kiskó Bernadett 1. dan
