- Először is szeretnénk gratulálni a következő mester fokozathoz! Innentől Sensei vagyis tanár megszólítás is jár neked. Milyen érzés volt, amikor először hívtak Senseinek?
Köszönöm szépen! Furcsa és egyben nagyon jó érzés volt, amikor rögtön a vizsgaküzdelmek után így gratuláltak nekem. Szokatlan volt a fülnek Egyébként még az elmúlt hetekben sem tűnt fel nagyon, ha valaki Senpainak szólított. Most hogy megjött az öv és a diploma és felköthettem az övet, így már megérkezett az “aha”- feeling is.
- Mikor és hol kezdtél karatézni?
1993. október 2-án (szombat reggel 9.00 ) ismerkedtem meg a karatéval, 13 évesen. Székesfehérvár mellett, Sárszentmihályon éltem akkor és ott volt az első edzés, amit Senpai (most már Sensei) Simon László “Jimmy” tartott és ott volt későbbi edzőm, Shihan Budán László is (akkor 2. danos Senpaiként). Nagyon élveztem minden edzést, csak heti 1 alkalom volt eleinte. Ezúton is szeretném mindkettőjüknek megköszönni, hogy elindítottak a Kyokushin útján.
- Hogy kezdődött a pályafutásod? Mi miatt választottad a karatét?
Szerintem, mint a legtöbb tini gyerek, én is sok karate filmet láttam akkor és Jean-Claude Van Damme, illetve Jackie Chan voltak a kedvenceim. Valahogy így kezdődhetett. Egyébként a szombatonkénti edzések után 1994 őszétől lehetőségem volt heti 3x bejárni Székesfehérvárra Budán Shihanhoz edzeni a Pagoda SE-be és igazából a gyakoribb edzések nyomán eldőlt bennem, hogy ez az a dolog, amit nagyon szeretek csinálni. Jártam is az edzésekre szorgalmasan.
- Mikor csatlakoztál a Budai Harcművész SE csapatához?
2015-ben kerestem meg Sensei Fris Ferencet, hogy szeretnék csatlakozni a csapatához. Láttam versenyeken, küzdőedzéseken, vizsgákon, videókon őt és tanítványait mozogni és nagyon érdekelt, hogy mi zajlik a “háttérben”. Szeretném neki ezúton is megköszönni, hogy anno csatlakozhattam hozzá és a BHMSE-hez, nagyon sokat tanulhattam tőle az elmúlt években és támogat a mai napig is.
- Indultál versenyeken? Milyen élményeid vannak ezzel kapcsolatban?
Nem túl sok versenyen indultam, leginkább junior koromban voltam kb. 10 versenyen a 2 év alatt (1997-98) és 1-1 felnőtt versenyen Szlovákiában. Egyetemista koromban volt egy 6 éves kihagyásom különböző okok miatt a 20-as éveim közepéig, szóval a lehetőséget sem teremtettem meg arra, hogy felkészüljek versenyekre. Egyébként számomra a mai napig a legkedvesebb eredményem Szolnokhoz köthető, ahol 1998 őszén volt egy junior nemzetközi verseny és ott 3. lettem küzdelemben.
- Mikor határoztad el, hogy szeretnél 3. danos vizsgát tenni?
Ez konkrétan tavaly nyáron az SHSZ tábor után volt Mátraházán, amikor egyik napról a másikra bekattant nálam, hogy amúgy is sokat edzem, jól érzem magam, talán most van itt az ideje annak, hogy jelentkezzek a vizsgára. Edzőmmel, Sensei Váczi Zoltánnal el is kezdtük a felkészülést októbertől. Nagyon hálás vagyok neki és köszönöm, hogy segített végig, hogy hitt bennem és hogy sok lehetőséget adott a gyakorlásra (vizsgafelkészítők, szemináriumok). Külön kiemelném azt, hogy Kiskó Pálma Sensei-el együtt készültünk és vizsgáztunk és egyúttal ő készített fel a katakra is. Neki is köszönöm a támogatását!
- Hogy készültél a vizsgára? Tatabánya nincs közel Budapesthez, ahol a központi edzések vannak.
Hetente jártam fel Újbudára edzeni. Teljesen természetes volt, hogy megyek, nem igazán foglalkoztam a távolsággal. A vizsga, mint cél, de leginkább az odáig vezető “Út” sokkal fontosabb volt számonra. Az egyik edzés kata-kihon-bunkai volt, a másik edzés pedig “hagyományos”, azaz: erőnlét, vizsga kihon, küzdelmi gyakorlatok és a vizsga közeledtével egyre többször a vizsga jellegű küzdelmek gyakorlása. Emellett (nem gyakran, belátom) eljártam futni és heti 1x TRX illetve 1x hibrid edzésen (kettlebell-trx-talaj/zsámoly) vettem részt.
- Milyen volt a vizsgát megelőző edzőtábor?
A tábor jól szervezett volt és a szokásos vizsga előtti hangulat lengte be, legalábbis nekem ez az élmény nagyon megvolt. Az edzéseket vezető mesterek minden alkalommal kihangsúlyozták, hogy mik a sarkalatos pontok, amikre figyelni kell a vizsgán, ezzel is támogatva az utolsó napok felkészülését és a vizsga teljesítményünket. Nagyon tetszett az edzések tematikája, ennek köszönhetően szerintem abban a pár napban is sokat tudtam fejlődni magamhoz képest.
- Mitől tartottál a legjobban a vizsga előtt? Hogy élted meg a vizsgát?
Leginkább a bunkai rész volt az, amire bár szintén sokat készültünk, mégis kicsit tartottam tőle. Maga a vizsga számomra nagyon nagy élmény és jó érzés volt mentálisan, fizikálisan és emocionálisan is megélni. Nagyon megvolt az ITT és MOST élménye. Annak ellenére, hogy úgy éreztem, hogy a technikai rész jól sikerült, bevallom, hogy elfáradtam a végére. Az azt követő küzdelmekre sokat készültünk az edzéseken, szemináriumokon, mégis az első pár küzdelmem nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, nem tudtam igazán “kapcsolódni” a küzdőpartnereimhez. Utána úgy éreztem, hogy át tudtam lendülni a mélyponton és jobban sikerültek a küzdelmek. Köszönöm szépen mindenkinek a drukkolást és a támogatást, partnereimnek pedig azt, hogy igyekeztek kihozni belőlem mindent a küzdelmek alatt.
- Milyen új motivációd van az edzésekkel, karatéval kapcsolatban?
Nagyon jó lenne újból egy saját csapattal elkezdeni az edzéseket Tatabányán. Dolgozom az ügyön. Ezenkívül szeretnék szintet lépni bíráskodásban, emiatt célom B kategóriás bírói vizsgát is tenni 1 éven belül. Hálás vagyok azért, hogy a Budai Harcművész SE tagja lehetek, úgyhogy igyekszem a jövőben is kivenni a részem az eseményekből (bíráskodás, felkészítő edzéseken a felkészülők segítése, pályázatírás és edzőtáborban edzéstartás).
- Mit csinálsz szívesen a szabadidődben?
Nem sok szabadidőm van, de a sporton (karate-kettlebell-trx) kívül imádok még utazni. Szeretek túrázni is, főleg kihívást jelentő terepen. Szauna bármikor. Mostanában végre visszaszoktam az olvasásra is, a Netflix néha elrabolta az életem. Kis-nagylányommal is jókat csavargunk.
- Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik karatéznak jó pár éve, de hosszú még az út a fekete övig?
Legfőképpen azt, hogy legyenek tudatosak azzal kapcsolatban, amit csinálnak. Fontos, hogy szívből tegyék ezt és ha kitartóan és szorgalmasan edzenek, meglesz az eredménye a befektetett munkának. Az is fontos, hogy higgyenek magukban és legyenek álmaik és céljaik a karatéban. Utóbbiak azért fontosak, mert irányt és motivációt adnak, de végső soron mindig maga az út a legfontosabb és az, amivé válunk közben. Lesznek mélypontok és nehézségek, amik természetesek ebben a folyamatban, de jusson eszükbe, hogy mennyi mindent megtettek már azért, ahova eljutottak. Az övfokozatok kiváló indikátorai ennek és megmutatják, hol is tartunk éppen. Ez egy “pillanatnyi” állapot, de menni kell tovább. Illetve - ami engem mindig nagyon jó érzésekkel tölt el, az az, hogy - nemcsak karatézunk, hanem közben jó társaságban vagyunk, barátokra lelünk, emberi kapcsolatainkban is fejlődünk, közös élményeket szerzünk. Így érdemes, komplexen tekinteni az egészre. Ehhez kívánok mindenkinek sok egészséget, lendületet és kitartást!
- Köszönöm a beszélgetést és még egyszer gratulálok a vizsgádhoz!
Senpai Kiskó Bernadett 1. dan
