Kyokushin Karate szakmai anyagok
Shihan Furkó Kálmán – Sensei Bogdán Olivér: Katák a kyokushin karatéban
Magánkiadás, 2002.
Hogyan használjuk a könyvet? A katák a kezdőszinttől kezdve a haladókig kerülnek számolás szerint bemutatásra. A szöveges leírás mellett a mozdulat véghelyzete fényképpel kerül illusztrálásra. Ahol egy számolásra több mozdulatot kell végrehajtani, ott természetesen az illusztrációk ennek megfelelőek. A fényképek mellett található kis jelek az eredetitől eltérő nézőpontot mutatják a mozdulat végrehajtásának minél jobb szemléltetése érdekében.
Mas. Oyama: A Karate alapjai
Pécs, Alexandra Kiadó.
Bizonyára nagy érdeklődéssel forgatják Masutatsu Oyama könyvét a karate iránt érdeklődők.
Az 1975-ben megjelent „A karate alapjai” című könyv tankönyv a tanulók számára. Bemutatja a Kyokushin Karate teljes egészét. Részletesen leírja és fényképpel illusztrálja a technikák helyes végrehajtását. Megismerhetjük belőle a karate mozgások sajátosságait. A technikák leírásán és magyarázatán kívül ír az előkészítő és bemelegítő gyakorlatokról. Számos példán keresztül ad ajánlásokat az alaptechnikák gyakorlati alkalmazásához. Hogyan valósítható meg a test és a szellem egysége, hogyan hat a karate az ember egészére.
Ajánlom ezt a könyvet kezdőnek és haladónak azon az alapon, hogy magam több
mint húsz éve gyakorlom Masutatsu Oyama karatéját a KYOKUSHIN-t.
OSU!
Shihan Furkó Kálmán 5. Dan
Dr. Serényi János: A bátrak harca
Budapest, Origo-pressz Kisszövetkezet, 1988
Így kezdődik a könyv:
„A jogos, de tisztességes vereségnél jobban fáj az érdem nélküli győzelem!"
Őrjöngött a 25000 néző, amikor a tokiói Nippon Budokán küzdőterén – legjobb 8 közé kerülésért – szembekerült egymással az előző világbajnokság győztese, a hazai Makoto Nakamura és a brit Michael Thompson. A 32 éves, 120 kilós japán iszonyú erejű rúgásaira gyakran és sikeresen „válaszolt" a 83 kilós, mindössze 21 éves trónkövetelő. A menetidő lejártakor a szakértők döntő többsége a döntetlenre szavazott. A kisebbség – és ezúttal ide tartoztak az elfogulatlansággal aligha „vádolható" csokornyakkendős urak – Nakamurát hozták ki győztesnek.
A nagy hangzavar közepette a verseny főbírája, a kyokushin karate megalapítója, a 10 danos Mautatsu Oyama magához rendelte a bírókat. Néhány szót váltott velük, majd a hangosbemondó a következőket közölte: „Kancho (=igazgató) Oyama azt mondta, hogy egy világbajnok nem mehet tovább ilyen kétséges győzelemmel. A kyokushin karate szellemnek megfelelően neki egyértelműen be kell bizonyítania, hogy ő a jobb. A bírói döntés semmisnek tekintendő, így hosszabbítás következik."
Mivel korábban Budapesten és most itt a III. Nyílt Kyokushin Karate világbajnokság színhelyén is több ízben készítettem interjút Oyamával, a szöveg elhangzása után azonnal odamentem a mesterhez. E nem mindennapi főbírói beavatkozás több kérdést fogalmazott meg bennem. Feltevésükre azonban nem volt lehetőségem, ugyanis Kancho megelőzött:
– Látom, mint sokan mások, Ön sem érti, hogy mi történt itt. Azt is tudom, hogy a sportversenyeken a főbíró szinte kizárólag a műhibák esetén változtatja meg a kihirdetett eredményt. Noha a mi, oly nagy odaadással szervezett világbajnokságunkon nem kevesebb, mint 60 ország vesz részt, karatékáinknak nem a győzelem a legfontosabb. Ott belül Nakamura mindenkinél jobban érezte, hogy a mérkőzés döntetlen volt. Ha ennek ellenére továbbjut, akkor ez a dicstelen győzelem az egész további versenyen nyomasztotta volna.
– És ha most a hosszabbításban kikap?
– Akkor annál inkább szükséges volt közbeavatkoznom. Nagyon fontos, hogy ki miképp szerepel egy ilyen hatalmas versenyen. De ennél nekem sokkal fontosabb, hogy az illető hogyan él, hogyan edz, hogyan viszonyul az idősebbekhez, a társaihoz! Mi először is önmagunk gyarlóságait akarjuk legyőzni! Higgye el, a jogos, de tisztességes vereségnél jobban fáj az érdem nélküli győzelem!
Beszélgetésünk közben befejeződött a hosszabbítás, amely megint csak nem hozott döntést. Újabb két perc következett. Ekkorra már a nagyszerűen küzdő brit elkészült erejével, Nakamura combrúgásai, felsőtestre mért ütései minden kétséget eloszlattak. A japán fiú győzött, sőt további 3 mérkőzés – megérdemelt – megnyerésével megvédte világbajnoki címét.
Shihan Howard Collins: Shodan
Aquila Könyvkiadó, Budapest 2004.
Nehogy megtévessze, amit a könyvemben talál. A Shodan a Kata kivételével az alaptechnikákat mutatja be, melyek a Shodan-vizsgához szükségesek. Emellett szüksége van egyéb dolgokra is, magatartásra, fegyelemre, alázatra, becsületre, amiket nem lehet szavakba önteni. Ez a könyv csak egy útmutató, nem ad mindenre választ, a technikák tökéletesítéséhez, az időzítéshez és a sebesség megválasztásához egy tapasztalt instruktorra lesz szüksége. Ezeket nem lehet egy könyvben bemutatni. A mai tendencia szerint az emberek arra törekednek, hogy megszerezzék a következő fokozatot, s minél hamarabb megkapják a fekete övet. Ehelyett mindenkinek arra kellene törekednie, hogyan tudna emberileg fejlődni. Amikor ez megtörtént, akkor jön a Shodan. Ne felejtse el, a Shodan az első lépés személyisége fejlődéséhez.
Shihan Howard Collins: Az abszolút karate. A kyokushin alkalmazásai.
Alexandra Kiadó, Pécs, 1995.
Mas. Oyama: The kyokushin way (magyar nyelvű)
Innen letölthető: <<Ide kattints>>
Harcművészeti olvasmányok
Hiroaki Sato: Szamurájlegendák
Generál Press Kiadó, 2009.
A szamurájok rendkívül fontos helyet foglaltak el a középkori japán társadalomban. Kezdetben a szerepük a fegyveres szolgálatra szorítkozott, a 12. században azonban Japán tényleges uraivá váltak. Könyvünk célja, hogy bemutassa a szamurájok ethoszának változását a történelmi kezdetektől egészen a 18. századig, a harcosok politikai hatalomra jutásáig.
A kötet összeállítója, az Egyesült Államokban élő Hiroaki Sato régi nyelvemlékekben fellelhető szamurájtörténeteket, törvényeket, beszámolókat, vitairatokat gyűjtött egybe, amelyeket rövid, de közérthető magyarázatokkal bővített. Igyekezett mindig az aktuális kérdést legjobban megvilágító szöveget, illetve szövegrészletet választani, melyeket szükség esetén lábjegyzetekkel látott el. A magyar közönség számára számos további jegyzetet illesztettünk a szövegbe, elősegítve az olvasók jobb tájékozódását. A szakszerű magyar fordításban napvilágot látott kötet nem csak élvezetes olvasmány, hanem a magyarországi japanológiai kutatás és oktatás számára is rendkívül értékes forrásgyűjtemény.
Jamamoto Cunemoto: Hagakure. A szamurájok kódexe
Szenzár Kiadó, 2011.
A Hagakure (jelentése: "Levelek alatt") a Szamuráj Útjára, a Busidóra vonatkozó rövid tanítások, történetek és feljegyzések gyűjteménye a XVIII. század elejéről, amelyet a később zen szerzetessé vált szamuráj, Jamamoto Cunetomo diktált le lelkes tanítványainak. Az eredeti szöveget kézzel másolták, és adták körbe a Nyugat-Japánban élő Nabesima-klán fiatal csatlósai körében. A beható tanulmányozás megmutatja, hogy a Hagakure nem más, mint Cunetomo szenvedélyes gyűjtésének eredménye, amelyet békeidőben állított össze a Szamuráj Útjáról. Ez pedig az "úgy halj meg, mint egy igazi szamuráj" alapgondolatán, azaz a bátor, igazságos és erényes harcos ideálján nyugszik. A japán történelem és hagyomány alapos megértéséhez elengedhetetlen ennek a forrásnak az ismerete, mely a teljes szövegből közel négyszáz történetet tartalmaz - azokat, amelyek a leghívebben tükrözik a Hagakure szemléletét, filozófiáját.
Daidódzsi Júzan: A busidó alapjai. Szamuráj törvénykönyv
Szenzár kiadó, 2007.
„Egy szamurájnak mindenekelőtt azt a tényt kell észben tartania - éjjel és nappal, Újév reggelétől, amikor felemeli evőpálcikáját, hogy elfogyassza reggelijét, egészen az év utolsó éjszakájáig, amikor elkészíti éves elszámolását-, hogy meg kell halnia. Ez a legfőbb feladata. Hogyha ezt mindig észben tartja, akkor képes lesz a hűség és a gyermeki kötelesség útja szerint élni, számtalan veszélyt és csapást el fog kerülni, távol tudja tartani magát a betegségektől és a balsorstól, sőt mit több: hosszan élvezheti az életet. Nagyszerű személyiséggé fog válni, aki sok csodálatraméltó tulajdonsággal rendelkezik." Daidódzsi Júzan (1639-1730) már a polgárháborús időket követő Tokugava-sógunátus erőteljes, békés korszaka alatt élt, amikor a Busidót, a 'Harcosok Útját', a szamurájok erkölcsi kódexét írásba foglalták. Műve a busik ('lovagok') kötelmeit, erényeit és viselkedési normáit tanítja azoknak a fiatal csatlósoknak, akik már csak hírből ismerték őseik vitézségét és nemeslelkűségét. Ez a japán forrás a "Hagakure" mellett a Busidó-irodalom alapművének tekinthető.
Inazo Nitobe: Bushido
Budapest, Hunor Vállalkozás Kiadó 2001.
Ez a könyv – Japán egy olyan történelmi korszakában született, amikor a Bushido még élt, de kérdéses volt további sorsa – talán szerepet játszott abban, hogy a Bushido szelleme mégis fennmaradt Japánban és megismerhette a világ. A japán lélek megismerése lehetetlen egy született nyugati számára, de ne felejtsük el, hogy a megismerésnél fontosabb a megértés, a másság elfogadása! Ismerjük meg a szerző szavaiból ezt a másságot és örüljünk annak, amit ez a másság adott a nyugati kultúrának, és azoknak, akik a Budo útját járják.
Szun Ce: A hadviselés tudománya
Göncöl kiadó, 2002.
A nyugati viág a közelmúltban fedezte fel Szun Cét, akinek két és fél ezer éves hadtudományi műve mára filozófiává nemesedett. Egyre gyakrabban idézik a mindennapi életben, de felhasználják az üzleti "hadviselés" kézikönyveként is. Stratégiai gondolkodása, meglátásai, éles logikája és ismeretei az emberi természetről éppen olyan érvényesek, mint amikor a tizenhárom fejezet íródott. Ma is az marad életben, aki terjeszkedik, befolyása alá vonja vagy megsemmisíti a vetélytársakat. Igaz, már nem alabárdok és harci szekerek a küzdelem eszközei, de a felülkerekedni akarás, a győzelemre törekvés örök érvényű, akárcsak Szun Ce évezredes gondolatai.
Jóvér Béla, Borbély Attila: Szamurájok útján - A budo sportok kézikönyve
Medicina Kiadó, 2007.
Judo, karate, aikido, kendo... A hazánkban egyre népszerűbb távol-keleti eredetű küzdősportok és harcművészetek irányzatainak kézikönyve.
Dr. Ujvári Miklós: Délkelet-ázsiai harci művészetek
Budapest, Szerzői Magánkiadás, 1986.
"A délkelet-ázsiai harci művészetek világát jelentős részben ma is a titokzatosság és misztikum légköre veszi körül. A könyv erről a világról ad részletes és átfogó képet, bemutatva a térség legfőbb irányzatait, azok tanításait és legendás mestereit.
Jelentőségénél és érdekességénél fogva a legtöbb helyet a hazánkban filmek útján népszerűvé vált ezen túl azonban teljesen ismeretlen kínai harci művészetek (a kung-fu) kapta.
A kung-fuval kifejezhető legendás képességekről és gyakorlatokról szóló beszámoló után a könyv a legismertebb irányzatokat és iskolákat mutatja be, izgalmas történetekkel átszőtt, olvasmányos stílusban. Az elméleti leírásokat fordulatos történetek és híres mesterek szó szerint közölt tanításai teszik még színesebbé.
Önálló fejezet ismerteti a fegyvereket, és azok kialakulásának, használatának történetét.
Szamurájok és a bushido. Továbbá: Korea, Burma, Thaiföld, Indonézia és Fülöp-szigetek egzotikus fegyveres és pusztakezes harci művészetei kerülnek ismertetésre, melyek mindig túlmutatnak a csupán fizikai értelemben vett önvédelmen és testgyakorláson."
Dave Lowry: A harcművészetek szellemiségéről haladóknak
Budapest, Édesvíz Kiadó, 2000.
A könyv negyvenkét, egy-egy japán írásjegyhez kapcsolódó esszéből áll. E kandzsik jelentéseiből kiindulva a szerző a harcművészetek lényegét tárja fel. Mind a kardcsapás, mind az ecsetvonás egyszeri és visszavonhatatlan, ezért rá kell találni a test és a szellem ideális, egyensúlyi állapotára, amelyben a feladat tökéletesen sikerül. Ha az ecset már megérintette a papírt, a nyomát már nem lehet eltüntetni, így a kalligráfusnak teljességgel a kandzsi megformálásának kell szentelnie önmagát; hasonlóan a szamurájhoz, akinek szintén tudása legjavát kell nyújtania, hiszen ezen múlik az élete.
Dr. Serényi János-Harmat László: A testből edzett fegyver
Budapest, Magánkiadás, 1987.
A fiút kivégezték, majd fejét lova nyergéhez kötve visszaküldték övéihez. Amikor a sereghez visszatért harci mén döbbenetes terhét meglátta Pumil hadvezér, monoton hangon csak ennyit mondott:
„A fiam arca olyan, mint ha élne. Képes volt életét áldozni a királyért, így nincs miért sajnálnunk…!”
Természetesen minden harci művészetben vannak olyan elemek, amelyektől veszélyessé, sőt életveszélyessé válhatnak. Óriási felelősséget jelent tehát valakinek a testéből „fegyvert kovácsolnunk”.
Sas István-Tótisz András: Karateföldön
Sportpropaganda kiadó, 1986.
Amit írtunk, rendhagyó útikönyv. Az olvasó hiába keresné benne a választ az olyanb kérdésekre, hogy mikor épült a Kosuga Taisha, kik voltak a Fujiwarák, vagy mit érdemes megnézni a múzeumokban. Ezt már megírták mások, meg is jelent tekintélyes példányszámban a klasszikus útikönyv, amelyet mi is gyakran forgattunk Japánban. Ez a könyv inkább szubjektív élménybeszámoló, tudósítás kalandjainkról, a karate őshazájában. A japán karateszövetség vendégeiként az volt a feladatunk, hogy interjúkat készítsünk a japán karate nagy egyéniségeivel, riportokban számoljunk be a leghíresebb iskolákban tett lágotásainkról. Bízunk benne, hogy az erről szóló fejezetek azokat sem fogják untatni, akiket kevésbé érdekel a karate – úgy véljük, riportalanyaink szavaiban jobban tetten érhető a hagyományos japán életszemlélet, mint ha például tisztviselőket, vagy üzletembereket fogtunk volna vallatóra. Igyekeztünk beszámolni arról is, hogyan telnek a szokatlan környezetben a kispénzű magyar utazó „hétköznapjai”. Hogyan lehet olcsón megúszni az utazást és a szállásgondokat, mit ettünk, mit néztünk meg az elektronikai negyedben és a shogun palotájában, milyen érzés volt séta közben váltakozva hol a múltba, hol a jövőbe csöppeni. Reméljük, sikerül kedvet csinálnunk ahhoz, hogy olvasóink saját maguk is megpróbálják felfedezni Japánt. Azt javasoljuk, hogy akinek elég pénze lenne egy nyugat-európai autó körúthoz, legalább egyszer inkább bumlizza végig a Budapest-Moszkva-Habarovszk-Nahodka-Yokohama-Tokió útvonalat és töltsön el néhány hetet a Kimi fogadóban.
Dr. Gubacsi Attila, Barta Balázs: 21 szamuráj - Beszélgetések Magyarország vezető harcművészeivel
AXEL MÉDIA Kiadó, 2009
A 21 szamuráj című interjúgyűjtemény huszonegy harcművész megismerése közben hozzásegíti ahhoz, hogy példájukat követve eligazodjunk a világban, ezáltal megtalálhassuk a helyes utat. A budo japánul a „harcosok útját” jelenti, összefoglaló neve mindannak, ahogyan az embereknek élniük kell. Tisztességre, becsületességre és kitartásra nevel, emellett arra, ha tévedtünk, azt őszintén ismerjük el, s igyekezzünk kijavítani a hibát. A budo állandó önfejlesztésre serkent, arra, hogy a dolgokat véghez kell vinni, be kell fejezni. S mindezt úgy, hogy társaink, partnerünk és az utánunk jövő nemzedékek érdekeit tiszteljük, és figyelembe vegyük.
Huszonegy interjúnkban olyan gondolatokkal ismerkedhet meg az Olvasó, amelyek egy sajátságos közeg sajátságos törvényszerűségeivel foglalkoznak, amelyek izgalmas és intenzív tudásanyagot próbálnak közvetíteni mindazoknak, akik maguk is harcművészek, vagy éppen érdekli és vonzza őket a könyvekből, filmekből, képekről megismert rövid mondatok, szép mozdulatok és rezzenéstelen arcok.
Kicune: A szamuráj erényei
Trajan könyvesműhely, 2006.
Szinopszis:
Kicune ebben a novellafüzérben, az Itó-ciklus első kötetében foglalta össze mindazt, amit a bátorságról, a becsületről, az önfeláldozásról, az együttérzésről, a tisztességről, a hűségről - a szamurájok erényeiről tudni kell; mindegyik erény lényegét egy-egy példatörténettel, legendával, tanmesével, vagy éppen a Megvilágosodott szavaival mutatja meg.
Szun-ce: A háború művészete
Carthapilus Kiadó, 2011.
Szinopszis:
Szun-ce: A háború művészete
Wuzi: A hadviselés szabályai
Szema-fa: A tábornagy metódusa
Szun-ce kiváló műve Kínának abban a korszakában született, amelyet a patriarchális arisztokrácia uralta kisebb-nagyobb fejedelemségek rivalizálása jellemez. A Csou-kor utolsó szakaszában, a Hadakozó fejedelemségek korában (i.e. 403-221) azonban nemcsak fegyverekkel keresték a megoldást a már elviselhetetlenné vált politikai viszonyok orvoslására, hanem a filozófiai iskolák új elméleteivel is.
A Szun-ce ping-fa örök érvényű, kortól és kulturális különbségektől független, az élet számos területén, illetve békeidőben is eredményesen használható stratégiai, taktikai kézikönyv. Nem csupán kultúrtörténeti érdekesség: segítségünkre lehet abban is, hogy megismerjük a furcsának vagy egzotikusnak vélt, már-már misztikusan "csavaros" kínai észjárás - vagy ha úgy tetszik, gondolkodásmód - lényegét, alapjait.
Szun-ce műve nem csupán a klasszikus kínai műveltség egyik alapkönyve, hanem egyben a világ klasszikus hadtudományának egyik legkiemelkedőbb alkotása. Kínában és a Távol-Kelet legkülönbözőbb régióiban két évezreden át minden tisztnek, parancsnoknak kötelezően ismernie kellett. A Kínát első ízben egyesítő Csin Si Huang-ti éppúgy betéve tudta, mint a japán sógunok, de Mao Ce-tung zsebéből sem hiányzott. Ha hinni lehet a híradásoknak, Napóleon és Adolf Hitler könyvtárában is meg lehetett találni.
Kultúrtörténeti jelentőségét azonban nyilvánvalóan tartalmának köszönheti. A mintegy ötezer írásjegyből álló mű nem csak megszületésekor bizonyult aktuálisnak. Érvényességét az évszázadok, évezredek sem koptatták el. Így a modern ember is hasznos kézikönyvként forgathatja, hogy megoldást találjon benne saját problémáira. Kínában és egyre több amerikai menedzserképzőben is a kötelező olvasmányok közt szerepel.
Szun-ce művének legújabb, és legalaposabb magyar fordítása mellett, ebben a kötetben az olvasó két másik, talán kevésbé ismert, ám nem kevésbé hasznos klasszikus kínai hadtudományi művet is talál.
Uesiba Morihei: Az Út kézikönyve
Szenzár Kiadó, 2001.
Szinopszis:
Ez a kötet egy XX. Században élt szellemi vezetőnek, a múlt század legnagyobb japán harcművész mesterének tanverseit és tanításait tartalmazza olyan kalligráfiákkal illusztrálva, melyek e tanítások elmélyítését szolgálják. A mester könyve azért különleges, mert kevés olyan ember élt az elmúlt száz évben, aki életével, álmaival és tanításával akkora hatást gyakorolt volna emberek tízezreire szerte a világon, mint Ueshiba Morihei.
William Scott Wilson: A magányos szamuráj. Miyamoto Muszasi élete
Lunarimpex Kiadó, 2006.
A kitűzött napon Kojiro átevezett Kokurából a Funa-szigetre, jóval a kezdési időpont előtt. Ellenfele késett, ez azonban aligha lehetett szokatlan, mivel Shimonoseki távoli, északkeleti részéről indult, és a szoros áramlatai gyorsan változtak. Tekintettel arra, hogy Kojiro egyedi kardot viselt, valamint arra, ahogyan vívott vele, várakozás közben valószínűleg azon töprenghetett, vajon miféle karddal jár ellenfele. Hosszú várakozást követően, ami némi türelmetlenséget okozott Kojirónak, Musashi csónakja végül felbukkant. Amint a csónak a parthoz ért, és utasa kilépett a sekély vízbe, Kojiro belepislogott a víztükörről visszaverődő ragyogásba, hogy felmérje az embert és a pengéjét. Amint szeme előtt kirajzolódott a négy láb hosszú fakard, amit Musashi útközben faragott egy evezőből, Kojiro első gondolata csak az lehetett: "Ki az ördög ez?" Évszázadok óta sokan tették fel ugyanezt a kérdést, ha nem is ebben a formában. Mire Musashi 1645. május 19-én eltávozott az élők sorából, már legalább negyven éve szájról szájra jártak és színesedtek a róla szóló történetek. A Tokugawa-rezsim opportunista légkörében egyre nőtt annak az embernek a hírneve, aki támogatók és elődök nélkül lett korának valószínűleg legjobb kardvívója, s aki mindeközben megőrizte szabadságát, függetlenségét.
John Allyn: A 47 ronin története
Budapest, Libruna Kiadó, 2005.
A 47 ronin története tényeken alapuló elbeszélő mű, mely meghatározó példája az ősi gyökerekkel rendelkező szamuráj értékek és hitvallás megőrzésének. Emiatt vált a véres leszámolás a kegyetlen megtorláson túl az erkölcsi tartás, és a hagyományok hősi példájává.
Inoue Jaszusi: Szamuráj csatazászló
Szenzár Kiadó, 2006.
Inoue híres történelmi regénye Japán háborús időszakába (1467-1573) kalauzol minket, mely korban a földesurak a hatalomért és birtokokért harcoltak a részeire szakadt országban.
Takeda Singen, a büszke és magabiztos hadúr ki szeretné terjeszteni hatalmát a környező birtokokra. Amikor stratégának szolgálatába fogadja a törekvő és rejtélyes Jamamoto Kanszukét – az ismeretlen múltú rónint –, merész és ravasz társra lel. Kanszuke diplomáciai tehetségével és hadászati stratégiájával hatalmas sikereket hoz a Singen klánnak.
Singent és Kanszukét a sors Juu hercegnőhöz vezeti. Kanszuke felfedezi annak a kastélynak a romjai között, amit akkor foglalt el, a hercegnő éppen öngyilkosságot készül elkövetni. Kanszukét bűvöletbe ejti szépsége, ezért meggyőzi, hogy maradjon életben és folytassa családjának vérvonalát.
Singen, Kanszuke és Juu hercegnő egymásnak ellentmondó törekvései állnak ennek az összetett és erőteljesen drámai történetnek a középpontjában. Mindhármuknak szüksége van a másik kettőre, hogy elérhessék céljaikat – végül már azt sem tudni, hogy ki, kit is használ fel.
Japánban először 1959-ben jelent meg Inoue Jaszusi klasszikus regénye, amely híven mutatja be a japán történelem ezen korszakát. Bár az még ma is kétséges, hogy Kanszuke ténylegesen létezett-e, Inoue történelmi elbeszélése a mindennapi élet leírásával egyedi és lebilincselő képet ad a feudális korszak végéről.
Josikava Eidzsi: Taiko I-II.
Budapest, Ulpius-ház Kiadó, 2008.
A Japán Birodalom a XVI. században: káosz és háború. A Taiko a hadurak kíméletlen hatalmi harcának lebilincselő krónikája: egy alacsony sorból felemelkedő ifjú, Hijosi elszánt küzdelme az életben maradásért, az emberség megőrzéséért és a dicsőséges út kitaposásáért. E varázslatos könyv a karizmatikus és lángelméjű hadvezérek, a kegyetlen és embert próbáló kalandok, a vérszomjas viadalok és a vészterhes időkben is előtörő szerelem regénye. A tokiói születésű Josikava Eidzsi Japán talán legnépszerűbb regényírója. Világszerte rajongók milliói olvassák műveit, a Taiko-trilógiát éppúgy, mint a nemrégiben itthon is nagy sikert arató Muszasi-könyveket.
Mijamoto Muszasi: „A nyughatatlan géniusz” – az öt elem könyve
Szenzár Kiadó, 2011.
A legendás japán kardvívók között talán Mijamoto Muszasi neve a legismertebb. Népszerűsége nem csak Japánban, de külföldön is töretlen. Ez a rendkívüli képességekkel megáldott szamuráj első- halálos kimenetelű - párbaját tizenhárom éves korában vívta, tizenhat évesen pedig már részt vett a véres szekigaharai csatában. Élete során számtalan párbajt vívott, de nem talált legyőzőre. Utolsó éveiben írta meg a két kardos vívás és a taktika esszenciájának számító híres művét, "Az öt elem könyvé"-t, amely manapság is széles körű olvasottságnak örvend - nemcsak a harcművészetek iránt érdeklődők körében.
Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.
Budapest, Ulpius-ház Kiadó, 2008.
A Muszasi többek szerint a japán Elfújta a szél. Igazi nagyregény, amely a 16. századi Japánt örökíti meg. Azt a Sógun történetéből is ismert Japánt, amely több mint 150 évig tartó háborúskodás után egy igazi hősért kiált, aki egyesíti a feldúlt és zsarnok nagyurak által felosztott országot. Itt lép színre Muszasi, a valóságban is létező páratlan kardforgató harcművész, író és zen buddhista mester, hogy megkezdje emberpróbáló küzdelmét egy új kor hajnalán…
Josikava Eidzsi egyike Japán legtermékenyebb és legnépszerűbb íróinak. A Muszasi olyan történelmi regény, amelynek öt kötetét számtalanszor jelentették meg, generációk nőttek fel rajta, film- és tévésorozatok tömege készült belőle, hiszen Japán élő folklórjának része.
AZ első kötettel az olvasó egy hosszú utazásra indul a felkelő nap országába, amelyet egykor szamurájok és sógunok uraltak, és ahol a kard osztott igazságot.
Sorozat részei:
I. kötet: A szamuráj útja
II. kötet: A háború művészete
III. kötet: A kard útja
IV. kötet: A Busidó-kód
V. kötet: Az élet és a halál útja
Mijamoto Muszasi: Go ri no sho. Az öt gyűrű könyve.
Főnix AK.
„E kézikönyv kulcs legyen az ösvényhez, amelyre lépsz."
A könyv előszava:
Sok éve gyakorlom a Stratégia Útját, iskolámat, Ni Ten Ichi Ryunak (Két ég egy iskola) neveztem el, és lényegét írásban, most először fogom megmagyarázni.
Most a Kanej év (1645.) év a tizedik hónap tízedik napját írjuk. Megmásztam az Iwato Higo hegyet Kyushjuban, hogy lerójam hódolatomat mennyországnak, imádkozzak Kannonnak, az Irgalom istennőjének, és letérdeljek Buddha előtt. Én egy katona vagyok a Harima tartományban. Teljes nevem Shinmen Musashi No Kami Fujiwara No Genshin, hatvan éves vagyok.
Fiatal koromtól késztetett szívem a Stratégia Útja felé. Az első párbajom Tizenhárom éves kormomban volt, kihívóm a Shinto iskola egy stratégája volt, Arima Kihei. Amikor tizenhat voltam egy másik nagy stratégával mérkőztem meg Tadashima Akiyama hadvezérrel.
Sokszor párbajoztam, körülbelül 60-szor, találkoztam szinte az összes stratégával a különböző iskolákból, de sohasem vesztettem. Ez 13 és 28-29 korom között történt velem.
Ahogy 30 éves múltam, visszatekintettem az eddig megtett Utamra, s rájöttem, hogy valószínűleg a velem született tehetség miatt győzedelmeskedtem, s nem a Stratégia ismerete miatt. Talán az Ég akarata ez, vagy az ellenfeleim stratégiája nem volt tökéletes.
Ezek Után éjt nappallá téve edzettem magam, hogy megértsem az elv igazi lényegét. S csak ezek Után kezdtem el megérteni mi is a Stratégia Útjának igazi lényege.
Azóta életem nem egy tényleges Utat követ. Megmaradtam a Stratégia erényeinél, s mindenféle sensei nélkül a legkülönfélébb művészeteket gyakoroltam, legyen az harci, vagy egyéb művészet. Most, hogy írom ezt a könyvet, nem merítek sem a Buddhizmusból, sem a Konfucianizmusból, nem használok semmiféle régi hadi krónikát, írást a Hadi Stratégiáról. Ecsetet ragadva elkezdem az írást, hogy a Ni Ten Ichi iskola igazi szellemét (mint az Ég a Kannon útjában) kifejezzem.
Tizedik hó, tizedik napja, 4 óra van (Tigris órája).
Hajnalodik.
