Interjú Koncsik Péterrel, egyesületünk új fekete öves mesterével

2020.10.08. Koncsik PetiKoncsik Péter egyesületünk oszlopos tagja, a nyári danvizsgán a Shinykokushin Harcművész Szövetség dankollégiuma előtt szerzett 1. dan övfokozatot, így fekete övet viselhet. Ennek apropóján kérdeztük néhány dologról, hiszen hosszú utat tett meg idáig és reméljük még ugyanilyen hosszú úton fogja járni a kyokushin karate útját. 

  • Hol és mikor kezdtél karatézni?

1979-ben kezdtem el karatézni Egerben, mikor 8. osztályos voltam. Az első edzésen több mint 200-an voltunk mindenféle “retro” melegítőben és pólókban. Az edzőnkkel együtt fejlődtünk, aki csupán egy övszínnel járt mindig előttünk. A heti három edzés nagyon vizsgaközpontú és intenzív volt, hogy a félévenkénti, rendszeres kyu vizsgákon meg tudjunk felelni a következő szintre. Végül 1983-ban az érettségire való készülés mellett sikeres 4. kyu-s vizsgát tettem. 

  • Mi az, ami miatt korábban abbahagytad és mi miatt kezdted mégis újra?

Felkerültem Egerből Budapestre főiskolára és sajnos elég nehézkes lett volna edzésre járni, mert messze voltak a klubok. Aztán biztos voltam, hogy azt a társaságot és élményeket nem tudja más klub visszaadni, ami szintén visszatartott. Visszagondolva ez nagy butaság volt. De nem múlt el nyomtalanul a karate, a sport szeretete, a kihívások leküzdése. Utána is sokat kerékpároztam, úsztam, triatlonoztam.

Az áttörés az volt, mikor 9 éves Bálint fiamat 2015-ben elvittem Újbudára, a Budai Harcművész SE  kyokushin klubjába. Remélve, hogy hátha a fiam is megszereti és ugyanolyan élményeket ad majd neki, mint nekem. És akkor Váczi Zoli Sensei, a klub edzője vetette fel, hogy miért nem kezdem én is újra. Ez már nem nekem való ennyi év után! - gondoltam. Aztán nem hagyott nyugodni a dolog és előbújtak a régi emlékek. Voltak többen is újrakezdők a csoportban, ami elgondolkodtatott és megnéztem pár edzést. Na jó, gondoltam, lejárok mozogni egy kicsit. Természetesen egyre jobban belejöttem. A klubtársaim is mind jó fejek voltak, így mi más választásom lett volna, mint folytatni? 😊

  • Emlékszem itt nálunk az első övvizsgádra kicsit nehezen vetted rá magad (3. kyu-s vizsga, ha jól emlékszem). Mi volt az, ami mégis átlendített ezen?

Igen, egyre inkább kezdtem belemelegedni és az az elvárás, hogy az újrakezdőknél is előbb-utóbb egy megerősítő vizsgát kell tenni. De azért csak elkezdtem készülgetni és a vizsgákra beálltam szintfelmérő jelleggel, hogy meggyőzzem magam arról, hogy meg tudom én is csinálni. Végül az újrakezdésemtől számított jó egy évre sikeres 3. kyu-s vizsgát tettem. Lassan, folyamatosan, szinte észrevétlenül nőtem fel a feladathoz. Szóval nagyon nehéz volt a vizsga, főleg úgy 33 év után, a régi merev beidegződések árnyékában, de csak sikerült. Bálint fiammal így már pariban voltunk, már nem csak neki, hanem nekem is volt vizsgám a klubban! 😊

  • Hogyan készültél a danvizsgára, főleg most, a járvány idején?

A danvizsgára való felkészülés az 1. kyu-ra való felkészüléssel kezdődik. Először is tudatosítani kell, hogy egy Dan kollégium előtt, egy kissé más szempontrendszer alapján és egy magasabb elvárásnak kell megfelelni. Ez segít abban, hogy már ne annyira idegenként, egy ismeretlen szituációban találjuk magunkat később.

A rendszeres klub edzések tekintetében szerintem nincs nagy különbség ahogy a danvizsgára készülni kell. Minden edzési lehetőséget ki kell használni, begyakorolni az általában szokásos és speciális danvizsga feladatokat. Elkerülhetetlenül a felkészülés része kell hogy legyen a dan kollégium mesterei által tartott felkészítő edzéseken való részvétel. Itt fontos technikai visszajelzéseket és magas erőnléti terheléseket kapunk. Mindkettő nagyon fontos a felkészülésben.

Minden nap reggel erősítő és légző gyakorlatokat végeztem. Minden hétvégén lefutottam 6 km-t. Amikor csak lehetőség volt otthon edzettem akár 20 percet, fél órát vagy többet és az edzéstervemből válogattam feladatokat attól függően, hogy mi nem ment és mennyire voltam fáradt. A szokásos erősítő és ügyességi gyakorlatokon túl az alap kihon gyakorlatok és alaptechnikák rendszeres és főleg figyelmes gyakorlása nagyon fontos volt. Ezen felül szinte mindig végeztem alapmozgásokat, ebből tovább gondolt elmozgásokat, valamint, ha volt rá idő akkor mediball, plank, faállás, valamint botos gyakorlatokat.

A karantén alatt szerencsére rendszeres on-line edzések voltak, amik után jól el lehetett fáradni. Enélkül szinte lehetetlen lett volna felkészülni. Ezt később szerencsére kiegészítették a szabadtéri edzések. Viszont több időm maradt a saját edzés programomra, mert nem volt utazási idő, máshogy tudtam gazdálkodni az idővel és az energiáimmal. Másrészről pedig nagyon hiányoztak a zsákedzések és a küzdelmi felkészülések, amiből a célegyenesben igyekeztem kihozni mindent, amit lehet. Erőnlétem megvolt, és sokat merítettem az intenzív 1. kyu-s felkészülésemből, így hát nem volt más hátra, mint előre!

  • Mi volt a legnehezebb a vizsgán?

Én talán ott kezdném, hogy addig el kell jutni. Az első nehéz dolog szerintem meghozni a döntést, hogy igen belevágok. A döntés után a második nehéz dolog természetesen a tudatos és rendszeres felkészülés. A harmadik pedig természetesen maga a vizsga.

A bő 2 és fél órás technikai vizsgának nekem az első fele volt a nehezebb. Egyrészt el kell magammal fogadtatni és hitetni, hogy itt vagyok és igenis meg tudom úgy csinálni, ahogy én szeretném. Másrészt figyelni arra, hogy a fokozódó és ismétlődő terhelések mellett ne csökkenjen az intenzitás, akár rátegyek még egy lapáttal a végén úgy, hogy ne essek szét és maradjon energiám a későbbiekre. Ennek része egy 40 perces japán system, alap kihon, kihon kombinációk, rúgások és „tobi” rúgások. Sokszor a legnehezebb a koncentráció, a figyelem fenntartása a növekvő fizikai fáradtság mellett.

A technikai vizsga második fele abból a szempontból más és nekem talán könnyebb, mert nem igényel annyi koncentrációt és már mind a testem és a lelkem is elfogadta, hogy itt vagyok, nem kell velük is “harcolnom”. Bár lehet fizikailag még nehezebb is mint az első fele, ami az erősítéssel kezdődik, de ezt úgymond már “csak” csinálni kell, amire jól fel lehet készülni. Erősítés után ügyességi gyakorlatok, küzdelmi feladatok, kata és bunkai.

Nekem a küzdelmi részt volt a legnehezebb. Valójában itt éreztem a karantén miatti rövidebb küzdelmi felkészülés hiányát. Az első 3-4 küzdelem szerintem jó volt, még győzelmeim is voltak, aztán kezdtem érezni a fáradást. Innentől igyekeztem, hogy döntetlenre hozzam a meccseket, ami megállás nélküli, folyamatos válaszokat és ellentámadásokat igényelt. Az utolsó egy-két küzdelemben pedig az akarat vitt előre. Az a tudat, hogy itt semmiképpen nem szabad megállni, aktívnak kell maradni mindenáron.

  • Mit üzennél a fiataloknak?

Mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai, jobb és rosszabb edzései. Ha nem megy jól akkor se hagyjuk abba, ha lehet ne hagyjunk ki az edzést. Bár szerintem abból sincs semmi baj, ha néha nem megyünk el egy-egy edzésre, mert valahogy nem érezzük jól magunkat vagy lelkileg nem vagyunk ráhangolódva. A lényeg, hogy a következőre, következőkre már menjünk. Ha viszont jól megy az edzés, akkor élvezzük, fejlődjünk és jegyezzük meg, tároljuk el ezt az élményt, hogy a következő mélypontnál, ha kell, elő tudjuk húzni. Ami fontos az az elkötelezettség fenntartása úgy, hogy türelmesek, de egyúttal igényesek is maradunk magunkkal szemben.

Köszönjük szépen a részletes válaszokat, még egyszer gratulálunk az övvizsgádhoz, izgatottan várjuk az új öved megérkezését!

Nagy Nóra Bíborka