Nagy Nóra Bíborka beszámolója:
Az utazás nem indult jól, hiszen Frankfurtba megérkezve azzal szemsebültünk, hogy törölték a járatunkat Tokióba. Az első sokk és értetlenkedés után többször is végig rohantunk a világ egyik legnagyobb repülőterén, hogy megtaláljuk a légitársaság információs pultjait. Időközben kiderült, hogy a Lufthansa sztrájkjáról van szó, így nem csak a mi járatunkat, hanem az összes járatot törölték, ami innen indult. 3 óra várakozás után az információs pultnál kaptunk egy átszállásos járatot Tokióba. Megint átrohantunk az egész repülőtéren, majd a kapunál közölték, hogy ezt a járatot is törölték. (Ezt ugye ők sejthették volna akkor is, mikor átraktak minket erre a gépre, mivel sorban törölték az összes járatot.) Másnap is elég nagy volt a bizonytalanság, végül egy olyan gépre kaptunk helyet, ami 1 teljes nappal később indult, mint az eredeti járatunk. Ez azt eredményezte, hogy péntek délután helyett szombat délután érkeztünk meg Tokióba. Ekkor már a világbajnokság első napja lezajlott, sok szép magyar eredménnyel, amit sajnos nem láthattunk.
A repülőtéren még volt egy kis bénázásunk, mire kitaláltuk, hogy merre kell menni és melyik metróra vegyünk jegyet. Tokióban nagyon sok metróvonal van, ami elsőre nagyon kuszának tűnik, de mivel már másodszor jártunk Japánban, a kinti tartózkodásunk végére egész jól kiismertük magunkat. (És persze sokat használtuk a Google térképet.) Megérkezésünk után elfoglaltuk a szállást, amit a szövetségünk szervezett, így egy 50 fős magyar csapatnak volt egy helyen a szállása. Este a környéken tettünk egy sétát, majd megvacsoráztunk.
Másnap a többiekkel közösen indultunk a Világbajnokság helyszínére. A második versenynapon Dávid Andrásnak és Dávid Máténak szurkolhattunk, ők jutottak tovább az első nap küzdelmei után. A legjobb 32 versenyző között végeztek. Minden magyar versenyzőnek gratulálunk a helytállásért!
A versenyen nagyon izgalmas küzdelmeket láthattunk, ezek sokszor az interneten is megtalálhatók, de a hangulat, ahogy a versenyzőket bíztatják, az a videókon keresztül nem biztos, hogy átjön. Nagy élmény egy ilyen szintű versenyt megnézni.
A verseny után este még természetesen kihasználtuk az időt és újabb részeit tekintettük meg Tokiónak, még Godzillával is találkoztunk.
Hétfőre több karatés programot is terveztünk. Ellátogattunk Sosai Oyama sírjához, majd kívülről megtekintettük a Honbu dojo-t. Ezután bementünk a híres Budoshop-ba, ahol fényképezni nem lehetett, de számos érdekes harcművészetekhez kapcsolódó eszközt, illetve tárgyat láthattunk. Délután Zoli Sensei rövid átmozgatást tartott az övvizsgára készülve, majd átgyakorolta a katákat. Japánban a kevés hely miatt a szállásokon nagyon kicsik a szobák, két ember alig fér el, így ezt a folyosón tudta elvégezni, de ott is csak korlátozottan.
Kedden reggel indultunk a WKO szemináriumára. Először a gyülekező helyre mentünk, ahol buszokkal szállítottak minket a Fuji lábánál lévő táborhelyre. A szemináriumról egy újabb posztban fogok írni, így a részletezést most kihagyom.
Csütörtökön délelőtt tértünk vissza Tokióba, majd folytattuk a város felfedezését. Persze az egész város felfedezéséhez ez a néhány nap kevés, kiválasztottunk olyan jelentősebb helyszíneket, ahol 4 éve még nem jártunk.
Pénteken Kamakurára utaztunk, ahol megtekintettük a Nagy Buddha szobrot és lementünk az óceánpartra is.
Szombaton, a hazautazás előtt még sétáltunk a Császári Palota körül, majd dél körül elindultunk a repülőtérre. A hazautazás szerencsére zökkenőmentesen zajlott, így hazai idő szerint szombat este megérkeztünk Budapestre.
Az utazás nagyon hosszú volt, de a kezdeti nehézkes indulás és bosszankodások sora után nagy élmény volt ismét elutazni és megismerni kicsit jobban a japán kultúrát.
Fotók: <<Ide kattints>>
