- Először is gratulálunk a nyári sikeres övvizsgádhoz! Sok munkád van benne, aminek meg is lett az eredménye. De kezdjük egy kicsit korábbról; mikor és hol kezdtél karatézni?
Köszönöm. 1990 szeptemberében léptem át először a dojo ajtaját, Nagyatádon.
- Hogy kezdődött a pályafutásod? Mi miatt választottad a karatét, illetve Nagyatádon milyen fokozatig jutottál?
10 évesen koromban olvastam az iskola bejárati ajtaján egy hirdetményt, hogy a helyi karate klub tagfelvételt hirdet. Ez annyira misztikus volt számomra, hogy baráti társaságomból többed magammal el is mentem beiratkozni. Az első nagyatádi edzésemen meglepődve tapasztaltam, hogy nővérem is jelentkezett, mivel nem is említettük egymásnak ezt a dolgot. Ő azóta is meghatározó, húzó erő számomra, aki céltudatosságával mindig inspirál a helyes út felé még ha ezt akkor esetleg nem is ismerem fel. Barátaim, akikkel együtt kezdtem elmaradoztak az edzésekről a évek során, de engem hajtott valami. Nagyatádon 5.kyu (sárga öv 2. szint)- ra vizsgáztam utoljára.
- Mikor csatlakoztál a Budai Harcművész SE csapatához? Mi vett rá, hogy újra felvedd a gi-t?
Amikor 2012-ben a nagyatádi Dojo a megalapításának 25. évfordulóját ünnepelte meghívtak minket is, mint régi tagokat. Itt Kovács Balázs Sensei mesélte a friss vizsga élményeit és említette, hogy nem messze tőlünk van egy klub, ahol tudnánk edzeni. Ekkor ismét kattant valami és érzetem, hogy menni kell és visszatalálni a megkezdett útra.
- Korábban küzdelemben, idén pedig formagyakorlatban is kipróbáltad a versenyzést. Milyen élményeid vannak ezzel kapcsolatban?
Az első edzésen Váczi Zoli Sensei megkérdezte, hogy mi a célunk a karatéval. Rá is vágtam, hogy „hobbikarate”. Ekkor úgy láttam, hogy 33 évesen már vizsgázás vagy a versenyzés nem lenne nekem való, bár korábban sose versenyeztem, akkoriban még nem nagyon voltak, amikor Nagyatádra jártam, területi gyerek versenyek. Ennek ellenére 2012 decemberében elindultam életem első versenyén, a Mikulás kupán, ami nagyon nagy élmény volt. Megmérettetem magam pár kumite, majd idén kata versenyeken is. Ezek érdekes, bár nem különösebben sikeres szereplések voltak, de a felkészülés és az extra befektetett energia mégis megtérült.
- Térjünk rá a nyári eseményekre. Mikor határoztad el, hogy szeretnél 1. danos vizsgát tenni?
A tavalyi sikeres 1.kyu-s vizsga nagyon jól sikerült és több visszajelzést is kaptam, hogy ne álljak meg itt. Szerencsére olyan példaképek tanítanak és olyanokkal edzhetek együtt, akik ösztönzőleg hatnak rám, így akkor is lemegyek edzésre, amikor egy fárasztó nap után sokan csak hazamennének és fejükre húznák a paplant. Fontosnak tartom, hogy én is ilyen példakép lehessek, aki másokra is ilyen hatással lehet, aki miatt akkor is lejöjjenek edzeni, amikor nem lenne kedvük.
- Véleményem szerint kitartásoddal és azzal, hogy mindig új célokat állítasz, jó példát mutatsz minden karatésunknak! Mesélj kicsit a felkészülésről. Hogy készültél a covid alatt, a munkád mellett? Milyen volt a vizsgát megelőző edzőtábor?
A felkészülés megtervezésében segítségemre voltak edzőim Sensei Váczi Zoltán és Senpai Kiskó Pálma. Az újbudai klubban sok különböző specifikus edzés van, így külön edzésen van lehetőség a kata, a kihon és a kumite gyakorlására, illetve csiszolására. A karantén alatt volt extra lehetőség online edzéseken erősítő és mediball edzéseken is részt venni, ami szintén hozzájárult a fejlődéshez. Igyekeztem szabadidőmhöz mérten részt venni a felkészítő külön edzéseken és edzőtáborokban. A vizsgát megelőző tábor nagyon jól szervezett és hasznos volt. Az utolsó pillanatig kaptunk visszajelzéseket. Természetesen feszült izgalommal vártuk, hogy eljöjjön a vizsga ideje.
- Mitől tartottál a legjobban a vizsga előtt? Volt ilyen egyáltalán?
A küzdelem volt az, amit nem versenyzőként a legsarkalatosabb pontnak éreztem. Erre a kumite és a zsák edzések mellett Varga Zoli segítségével külön pajzsos edzéseket iktattunk be.
- Vizsgaküzdelemnél „mindenki megkapja, ami jár neki”. :D Végül tényleg ez volt a legnehezebb?
Egyértelműen igen. Egyesével mindegyik megterhelő, így amikor az utolsó küzdelemre edzőm Sensei Váczi Zoltán állt be, az különösen jó érzés volt. Úgy jöhettem le a pástról, hogy tudtam megdolgoztattak és megdolgoztam az elért fokozatért.
- Az biztos, hogy keményen megdolgoztatott. Őszintén, utána el is érzékenyültem, ezek mindig nagyszerű pillanatok. Te hogy érezted magad a vizsga alatt, illetve utólag milyen érzésekkel gondolsz vissza rá?
Nagyon jó érzés, hogy a befektetett munka kifizetődik. Örülök, hogy belevágtam a felkészülésbe. Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek ebben. Sokat köszönhetek mindazoknak, akik segítettek a felkészülésemben, idejüket rám áldozva közös gyakorlással vagy csak segítő szavakkal. Vezetőedzőm, Sensei Váczi Zoltán, a töretlen lelkesedésével nagyban hozzájárult az évek során, hogy edzésről edzésre fent tudja tartani bennem az érdeklődést a mélyebb tudás megszerzésére. Nővérem Senpai Kiskó Pálma mindig előttem járt, ezzel is ösztönözve edzésen és a mindennapokban.
- Szokták mondani, hogy az igazi tanulás csak most kezdődik. Milyen új motivációd van az edzésekkel, karatéval kapcsolatban?
A következő lépés, folytatva a már megkezdett tanulmányaimat, hogy edzővé váljak, ezzel is segítve a klubot és a közösséget.
- Edzőképzés, szeptemberben sikeres C kategóriás bírói vizsgát tennél, van egy 19 éves fiad és egy kutyád is. Hogy fér bele ennyi minden az idődbe a munkád mellett?
Igyekszem hasznosan tölteni a szabadidőmet, ebben szerencsére támogat a családom is. Szabadidőmben másfél éve japánul tanulok és kirakózni szoktam, ami igazán jó kikapcsolódás számomra.
Köszönjük a beszélgetést! Még egyszer gratulálunk a vizsgádhoz, izgatottan várjuk, hogy megérkezzen a fekete öved!
Nagy Nóra Bíborka 1. dan
